A történeti áttekintéseket Nagyné Soltra Mónika készítette. A Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola weblapján megjelent összeállítását az engedélyével közöljük.
„Jeney Zoltán megjelenése teljesen új utat nyitott a magyar fuvolázás történetében. Megteremtette a tudatos, elemzéseken alapuló, modern fuvolázásra törekvő tanítást és fuvolázást.
Fuvolaiskolájában teljesen új alapokra helyezte a zeneiskolai oktatást. Az akkor még hozzáférhetetlen nemzetközi irodalom pótlására rengeteg művet íratott, és ezzel színessé tette az alsófoku zenei oktatást.
Óráin - tudva, hogy sokszor unja a mi kezdő esetlenségünket - oly erővel szuggerált bennünket, hogy képtelenség volt hatása alól kikerülni. Igazi nagy egyéniség volt, s mi, akik nála tanulhattunk, hálával emlékezünk rá."
(Kovács Lóránt)
„Öt évig jártam Jeney tanár úrhoz. Mikor hozzá kerültem, még csak egy éve tanított. Osztálya tele volt hivatásos fuvolásokkal, akik akkor a legkülönbözőbb zenekarokban játszottak, sokan egyenruhában jártak fuvolaórára.
A tanár úrtól mindenki tanulni akart. Aki túl volt a fuvolaórán, ott maradt, mert abból is tanulni akartunk, amit ő másnak mondott.
Előfordult, hogy egy Händel-szonáta pontozott ritmusképletével akár fél órát foglalkozott. Addig magyarázta, mutatta, amíg úgy nem játszottuk, ahogy Ő elképzelte. Mindig a zenéből indult ki. Szinte csak a zenét tanította, technikai, hangképzési kérdések csak akkor kerültek szóba, amikor egy darab megoldásánál arra szükség volt. Egy időben betegeskedett. Az órákra bejárt, de sokszor csak gubbasztott a sarokban, és szívta egyik cigarettát a másik után. De néha felállt és olyan lelkesen magyarázott, hogy hetekig újra lelkesedést, kedvet adott a gyakorláshoz.
Abban az időben, amikor a tanítványa lehettem, az Állami Hangversenyzenekar szólófuvolása volt. Klemperer épphogy elment az országból, de vendégként jöttek más, világhírű karmesterek. Egy koncert utáni bölcs véleményét megosztotta velünk. Rengeteget dolgozott. A Budapesti Fúvósötössel nagyon sok koncertjük volt és őt is elárasztották a zeneszerzők művekkel. Ebben az időben mutatta be Szervánszky fuvolaversenyét és Szerenádját, Dávid Gyula, Kadosa, Hajdú Mihály darabjait, Sári Tavaszi Concertóját.
Muzikalitása, csodálatos hangja ezekben a művekben is lenyűgözően érvényesült. És mindig minden darabot - sokszor nem éppen remekművet - bámulatos lelkiismeretességgel tanult meg.
Ma, 1994-ben, amikor Jeney Zoltánra emlékezünk, országos versenyünket róla nevezzük el, kell, hogy tudatosítsuk magunkban mindazt, amit Neki köszönhetünk.
Megtanultuk Tőle, hogyha a hangszert a kezünkbe vesszük, a zene, legyen mindig az első. Megtanultuk, hogy az előadóművész nem szolgája, hanem alkotótársa a zeneszerzőnek, nemcsak a kortársnak, hanem a régieknek is. Köszönhetjük neki igényünket a szép hangra, a pontos, kottahű előadásra. És köszönjük neki azt a sok művet, amelyek megszületését az Ő művészete ihlette. Azt szeretném, hogy akik nem ismerték Jeney Zoltánt, e sorok olvastán közelebb kerüljenek hozzá, és így emlékezzenek rá. Így emlékezzenek Jeney Zoltánra azok is, akik Őt már nem ismerhették."
(Prőhle Henrik)
A fenti két idézetet a Jeney Zoltán I. Ifjúsági Fuvolaverseny programfüzetének bevezetőjében olvashattuk. Addig azonban, míg az első programfüzet összeállt rengeteg munkán voltunk túl. Hogyan is kezdődött? 1992. április 28-án kezdődött a Magyar Fuvolás Társaság rendezésében az Első Nemzetközi Szólófuvolaverseny és Szimpózium. Erről a jeles eseményről Dratsay Ákos számolt be a Fuvolaszó 1993/1. számában. A rendezvény részletes elemzése mellett kitért a következőkre is:
„Az Országos Fuvolás Találkozó fontos eseménye volt, a Magyar Fuvolás Társaság Közgyűlése. Ezen az elnökség beszámolt eddigi munkájáról, és mivel a tavalyi kecskeméti alakuló közgyűlés óta a tagság megsokszorozódott, tagjai lemondtak tisztségükről, új választást kértek. A szavazás során a tagság a vezetőséget változtatás nélkül újraválasztotta. A MFT elnöke: Csetényi Gyula, a vezetőség tagjai: Dratsay Ákos, Fodor Gábor, Gyöngyössy Zoltán, Kanyó András, Matúz István és Prőhle Henrik.
A közgyűlés egyik legfontosabb témájaként az alsó- és középfokú zenei versenyek ügye került szóba. A tagság úgy döntött, hogy ezentúl nem vesz részt az országos fafúvós versenyeken. A tanulók a továbbiakban a Társaság által szervezett versenyeken mérhetik össze tudásukat alsó-, közép- és felsőfokon, háromévenkénti forgóban. Ez az elhatározás régóta érik a szakmában, és a tanulók létszámával függ össze, hogy tudniillik a versenyben adminisztratív okokból nem tükröződik az az arány, amely a fuvolát, és az egyéb fafúvós hangszereket tanuló növendékek létszáma között fennáll. Ezt a helyzetet jól példázza az idei győri „Richter János" Országos Szakközépiskolai Fafúvósverseny, ahol minden kategóriában 4-4 versenyző juthatott a döntőbe, nem pedig annyi, ahány ezt a játéka alapján kiérdemelte volna. (Pl. 10 fuvolás versenyzőből ugyanannyian kerültek a döntőbe, mint 6 oboista, illetve 5 fagottos közül.) Ez oda vezetett, hogy a döntők színvonala meglehetősen eltérő volt, és ami még szomorúbb, rengeteg volt a csalódott gyerek, aki úgy érezte, hogy jó produkciója alapján megérdemelt volna annyit, hogy eljátszhassa azt a 10 perces műsort, amelyre majd' egy egész tanéven át készült. Ilyen rossz emlékű versenyek megismétlődésének elkerülésére hozta meg döntését az MFT tagsága ebben a témában."
(Dratsay Ákos Fuvolaszó 1993/1 szám)
Hogy a fenti idézet teljes legyen, néhány szóval meg kell emlékezni a zeneiskolás fafúvósok Leninvárosi Országos Versenyéről. A műsorfüzet tanúsága szerint az I. Zeneiskolai Fafúvós-verseny 1979. november 29. és december 2. között került megrendezésre. Három korcsoportban mutatták be műsorukat a versenyzők. Az általános iskolai osztályok kettő, a továbbképzősök egy korcsoportban versenyeztek. A bíráló bizottságban a következő művészek vettek részt:
Elnök: Pongrácz Péter - Liszt díjas Érdemes Művész
Ballasa György - Liszt-díjas klarinétművész,
Hara László - Liszt díjas fagottművész
Jeney Zoltán - Liszt díjas Érdemes Művész.
Kovács Béla - Liszt díjas Kiváló Művész,
Pröhle Henrik - Fuvolaművész
Az első versenyen 43 fuvolás, 17 oboista, 35 klarinétos, és 11 fagottos versenyző versengett a dobogós helyekért és a különdíjakért. A versenyeket háromévenként rendezték. A Jeney verseny létrejöttéig - 1994-ig, sorrendben a következő megmérettetések voltak: 1982, 1985, 1988, 1991. Ha valaki végiglapozza a korabeli programfüzeteket, sok ismerős nevet fedezhet fel, akiket akkor versenyzőként, ma pedig jó nevű művészként ismerünk. Csak párat a teljesség igénye nélkül: Pivon Gabriella, Sutyinszki Beáta, Móré Irén, Győri Mercedes, Ittzés Gergely, Jóföldi Anett, Szabó Rozália, Bodony Gergely.
A Richter János szakközépiskolai fafúvós versenyhez hasonlóan, itt is megfogalmazódtak azok a problémák melyeket a fenti idézet kifejez, s amely döntés megalapozta Kaposváron azt az óhajt, hogy helyet adjon az első, immáron teljesen új szellemű versenynek.
Kiváló személyiségek hosszú sora vett részt az előkészítésben, és megszületett az új forma és rendszer, a „Jeney Zoltán Ifjúsági Fuvolaverseny", amely magába foglalta a fuvolaoktatás alsó és középső szintjét. Célja az alábbi pontok szerint határoztatott meg:
- Fogja össze a fuvolaoktatás alsó és közép szintjét, hogy megfelelő áttekintést nyújtson a két szint helyzetéről, segítse közös stílus és módszerek kialakítását, és szorosabb legyen alsó és közép szint között a szakmai kapcsolat.
- A verseny elsőrendű célja a kivételes tehetségek felszínre hozása. Ennek figyelembevételével lett meghatározva a létszám.
- Az előzetes válogatást háromtagú utazó zsűri végezze, biztosítva ezzel a válogatás alapelveinek egységét.
- A bíráló bizottságban a zeneoktatás mindhárom szintje képviseltesse magát, így lehetőség nyílik a speciális problémák érdemi integrációjára.
Kaposvár támogatta a tervet, mivel úgy ítélte meg, hogy a háromévenként ismétlődő rendezvények kaposvári jelenléte a város zenei életének gyarapítását szolgálja.
Az elmúlt 12 év során a korcsoportok meghatározásában - alkalmazkodva az előző rendezvény tapasztalataihoz - évről évre változtak az alapelvek. Az első - kevésbé örvendetes - változás akkor történt, mikor a két szint elvált egymástól. Ettől kezdve más időpontban és más szintéren rendezték meg az alsó és középfokú versenyeket. A kezdetben négy korcsoport az alsó fokon az idén már 6 korcsoporttá bővült.
Miként a korábbi Országos Fafúvós versenynek, úgy ennek a rendezvénysorozatnak is voltak meghatározó egyéniségei. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel néhányat. Bárány Adrienn, Perneczki Zsófia, Somogyi Júlia, Bicsák Mátyás, Jó Réka, Kramarits Katalin, Rab Botond, Varga Fruzsina, Papp Viktória.